Lajos Levente, a Lajos Ügyvédi Iroda irodavezető ügyvédje egy történetet hozott a Portfolio Építőipar 2026 konferenciára, amelynek fő tanulsága, hogy egy nagy értékű építőipari jogvitában nem elég jóhiszeműen egyezségre várni: tudatos vitakezelési stratégiára, gyors jogi reakcióra és vasfegyelmet igénylő dokumentálásra van szükség, különösen EPC-szerződéseknél, ahol a kockázatok döntően a kivitelezőn vannak.
Az EPC (Engineering, Procurement, Construction) kivitelezés olyan szerződéses konstrukció, ahol a vállalkozó megtervezi, beszerzi és megépíti a létesítményt, majd működőképes állapotban átadja megrendelőnek; a határidő-, költség- és teljesítési kockázatok jelentős része tipikusan a kivitelezőre hárul.
A példában az olasz EPC vállalkozó a késedelem és a progresszív kötbér (max. a szerződéses érték 10%-a, 22 millió euró) mellett egy 60 millió eurós többletköltség-igénnyel „túl nagyot húzott”, amit a megrendelő hadüzenetként értelmezett, aki így tudatosan kivárta a kötbérmaximum elérését, lehívta a bankgaranciát, birtokba vette a területet és felmondta a szerződést – mindezt úgy, hogy a készültség 99,6% volt. Az előadás gyakorlati üzenete az, hogy a szerződést és a biztosítékokat (kötbér, bankgarancia, birtokba adás) pontosan kezelni kell, minden akadályoztató tényezőt szabályszerűen rögzíteni szükséges, és az ügyvédet már a konfliktus kibontakozásakor be kell vonni, mert
a nyomásgyakorlás és a bizonyítékok időben történő rögzítése sokszor a a reális egyezség előfeltétele.
A teljes cikk a Portfolio oldalán olvasható: https://www.portfolio.hu/ingatlan/20260319/most-kell-epitoanyagot-venni-mielott-elerhetetlenne-valik-a-magyar-epitoipart-a-kozel-keleti-valsag-is-sujtja-825330